 Pogácsa, kávé, üdítő. Szokványos kellékek. Ez fogadta a vendégeket december 3-án a Hexolut rendezvényén. Igaz, én nem hiszem, hogy ez csábította az Etele útra az izgatott résztvevőket, akik várakozásteljesen indultak neki a napnak. Mik voltak a várakozások, miért jöttek? Az olyan nagy szavak vonzották a cégvezetőket, mérnököket, mint a Lean, költségcsökkentés vagy egydarabos anyagáramlás? Azt sem gondolnám, hogy ezek a ma divatos jelszavak hozták lázba az embereket, amelyeket olyan sok cég a zászlajára tűzött, de a frázisok szintjén általában nem jutottak túl. Akkor meg mi? Megkérdeztük. Többféle választ kaptunk.
 Volt, aki azért jött el, mert a korábbi szakmai napokon is magas színvonalat tapasztaltak. Megtehették, hiszen a Hexolut idén már ötödik alkalommal rendezett hasonló rendezvényt. Az első szakmai nap fő kérdése az volt, hogy hogyan reagáljunk a márciusban mélypontjára jutó válságra? Majd három tematikus, szűkebb szakterületre fókuszáló szakmai nap következett, ezek az acéliparra majd az elektronikai iparra, valamint a kereskedelmi folyamatok fejlesztésére összpontosítottak. A résztvevők többségének elvárása a részletesebb tudás és a tapasztalatcsere volt. Ők már túl vannak az első átalakításokon, de a céges kultúrában még nem terjedt el a folyamatos fejlesztés gondolata. Ők gyakorlati tippeket és hasznos tanácsokat vártak. Pont emiatt a program összeállításában nem az játszotta a fő szempontot, hogy hogyan öntsünk tölcsérrel a résztvevők fejébe minél több „tudományt”, hanem esettanulmányok bemutatására és a résztvevők saját élményű tapasztalatszerzésére fektettünk nagyobb hangsúlyt.
  Néhány résztvevő azért jött, mert a vezetők már nagyon akarják a Leant a cégeiknél, a dolgozók viszont nem értik hogy miért kell megint változtatni valamit. És emiatt ahol csak lehet, ellenállnak. Nekik az emberi erőforrás kezeléséről szóló előadás jelentett érdekességet. Itt többek között olyan kérdésfelvetések jöttek, hogy a megváltozott munkakörülmények miatt milyen pszichológiai reakció várható az emberektől; hogyan kezeljük az informális csoportokat; hogyan csökkenthető a munka monotonitása; hogyan válasszuk ki és képezzük az embereinket; és hogyan érhetjük el, hogy a dolgozóink magukénak érezzék, és felelősséget vállaljanak a cégért és a munkáért. Voltak, akik konkrét, jellemző kérdéssel érkeztek, egy-egy probléma konkrét kezelésével kapcsolatban. Ebben kívánt segítséget nyújtani a programot záró kerekasztal-beszélgetés. Itt komoly „gyártásfilozófiai” és vezetéselméleti kérdések is napirendre kerültek, ahol izgalmas, parázs viták is kialakultak. A cél nem egymás meggyőzése volt, hanem egyszerűen az, hogy bővítsük a látókörünket, és eggyel több véleményt megismerve szélesebb körű döntést hozhassunk a mindennapi munkánk során. Aztán aki azért jött, mert kíváncsi volt vagy csak jól akarta érezni magát? Remélem, ők sem csalódtak, mert a rendezvény más volt, mint egy szokványos mikrofonos-projektoros konferencia. A sajátélményű gyakorlat és a baráti hangulat tálcán kínálta a lehetőséget az igazi, mély szakmai partneri kapcsolat kialakítására. A nap jókedvűen, változatosan telt el, a visszajelzések alapján érdemes volt eljönni – és nem csak a pogácsa, kávé, üdítő miatt. További képek a rendezvényről: 
 |
