Az innovációs járulék fizetésének kötelezettségét a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény határozza meg. E törvény 3. §-ának (2) bekezdése szerint, nem köteles innovációs járulékot fizetni, a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvény 3. §-a szerint mikrovállalkozásnak minősülő gazdasági társaság.

Akkor nevezünk mikrovállalkozásként egy céget, ha annak

1. létszáma 10 főnél kevesebb,
2. éves nettó árbevétele maximum 7.000.000 eurónak megfelelő forintösszeg, vagy a mérlegfőösszege maximum 5.000.000 eurónak megfelelő forint,
3. és az állam, önkormányzat tulajdonosi összetétele nem haladja meg, külön-külön,és együttesen sem a 25%-ot.

Az innovációs járulék számításának alapja a helyi adókról szóló, többször módosított 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése alapján meghatározott nettó korrigált árbevétel.

Az innovációs járulék alapja tehát:

ÉRTÉKESÍTÉS NETTÓ ÁRBEVÉTELE
– (ELADOTT ÁRUK BESZERZÉSI ÉRTÉKE + KÖZVETÍTETT SZOLGÁLTATÁSOK ÉRTÉKE + ANYAGKÖLTSÉG).

Mentes az adóalapnak az a része, (legfeljebb az adóalap 90%-a) amely a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származik, feltéve, hogy azt a telephely szerinti állam önkormányzatának fizetendő adó terheli.

AZ INNOVÁCIÓS JÁRULÉK MÉRTÉKE: 0,3%.

Az innovációs járulék éves bruttó összegéből levonható (legfeljebb a kötelezettség mértékéig):

1. a vállalkozás saját tevékenységi körében végzett kutatásfejlesztési tevékenység közvetlen költsége,
2. valamint a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő vagy közhasznú szervezettől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költsége.

A levonható költségeknek azt a részét, amelyre az államháztartásból támogatást kap a vállalkozás, nem lehet csökkentő tételként figyelembe venni.

A kutatási munka nem pályázat, nem kell több ajánlatot bekérni, hogy összehasonlítható legyen. Ez egy egyedi és célirányos kutatási tevékenység.